Teljesen természetes, amivel küzdesz, sok veled egykorú és sok idősebb is küzd ezzel. Ha már interneten begyakoroltad az ismerkedést, folytathatod személyesen is. Eleinte próbáld ki magad olyan lányokkal, akár a suliban, akik nem tetszenek annyira, így nincs akkora feszültség. Beszélgess velük, hiszen gyakorlat teszi a mestert. Ahogy egyre tapasztaltabbá válsz, egyre magabiztosabban fogod ezeket a helyzeteket kezelni. Érdemes olyan inget venned, amin nem látszik az izzadságfolt, így nem zavar annyira. Gondolj arra, lehet, hogy a lány is legalább annyira izgul, mint te.

Az internetes társkeresés valóban egy kicsit művi. Alapesetben ugyanis, tetszik valakinek a külseje, a gesztusai, a mozdulatai, és ahogy megismeri az ember, elválik, hogy belülről is szimpatikusnak tartja-e vagy sem. Igazad van abban, hogy a személyes benyomást sajnos nem lehet felülírni. Hiába szimpatikus valaki levélben vagy akár fényképen is, ha a kisugárzása taszít, nem tudod magad rábeszélni arra, hogy beleszeress. Azonban nem gondolom, hogy 100%-os a sikertelenség, hiszen egy vonzódáshoz két dolog kell: külső vonzerő, és a két személyiség passzolása. Biztosan előfordult már a fordítottja is veled. Tetszett egy lány, aztán megismerted, és kiderült, hogy nem is olyan, mint amilyennek hitted

A pszichológia nagyon régen foglalkozik ezzel a témával, és a kutatók arra jutottak, hogy hasonló a hasonlót vonzza. Ha körülnézel magad körül, nagyon ritka a teljesen eltérő társadalmi osztályból származó, eltérő politikai nézettel rendelkező, nagyon eltérő iskolázottságú pár. El tudod-e képzelni, hogy amennyiben te szereted az állatokat, párod olyan ember legyen, aki legszívesebben belerúgna minden macskába vagy fordítva? Ez persze nem azt jelenti, hogy a pároknak nem lehetnek egymást kiegészítő jellemvonásaik. Sőt, vannak olyan tulajdonságok, amikben előny a komplementaritás. Például a nagyon férfias férfi általában nagyon nőies nőben találja meg párját.

Kérdésedre a válasz nem egyértelmű. Sok szempontot kell figyelembe venned, mielőtt egy ilyen döntést meghozol. Minden párkapcsolat és minden szakítás más és más. Gondold végig, nem áll-e még mindig fenn az az ok, ami miatt szakítottatok? Ki miben változott/fejlődött a külön töltött időben? A legfontosabb, hogy ne rágódj tovább a múlt sérelmein. Csak akkor kezdd újra, ha képes vagy korábbi partneredet hibáival együtt elfogadni, és tiszta lappal indítani.

Az első és legfontosabb lépést a párkeresés előtt kell megtenned. Legfontosabb kapcsolatodat kell rendbehozni: kapcsolatodat saját magaddal. Enélkül egész életedben csak sóvárogni fogsz valaki után, aki soha nem lesz elég jó, hiszen nem képes téged boldoggá tenni. Nem kifizetődő ilyen nagy felelősséggel felruházni a másikat, hiszen ebbe a teherbe csak beleszakadni lehet. Egy harmonikus párkapcsolat mindenképpen kiegészíti a boldogságot, de boldoggá nem tesz, azért neked saját magadnak kell tenned. Ennek a fontos kapcsolatnak a rendbetétele nem könnyű, ez az önismereti munka. Sok félig begyógyult sebet kell feltépni hozzá, ami fájdalmas. Magától értetődő dolgokat kell újradefiniálni, fájdalmas emlékkel szembenézni. Azonban enélkül a munka nélkül nehéz túllépni a múlt sebein, és mindig ugyanazokat a köröket fogjuk végigjárni minden kapcsolatban. Belekezdhetsz ebbe a munkába egy jó kis pszichológiai könyvvel, önismereti csoporttal, pszichológiai tesztekkel, vagy akár egy pszichológus segítségével is. Először tehát neked magadnak kell tisztába jönnöd önmagaddal, és ha ez megtörtént, biztosan belebotlasz abba a személybe, aki mellett önmagad lehetsz, és aki kiegészít, akit szerethetsz és aki viszontszeret.

Röviden: fontos, hogy hasonlóan gondolkodjatok a világról, de természetesen nem kell mindenben egyetértenetek. Nem igaz az a mondás, hogy \"az ellentétek vonzzák egymást\". A párkapcsolatra legalábbis kevéssé jellemző. A kutatások azt bizonyítják, hogy inkább a hasonló a hasonlóval elv érvényesül a párkapcsolatok terén. Ez az elv nagyon mélyen belénk van kódolva, ösztönösen keressük a hasonló emberek társaságát, főleg párválasztási helyzetekben, és ez evolúciós alapokra vezethető vissza. Bízhatunk és hagyatkozhatunk erre az ösztönre. Általában bejön. Azonban természetesen minden párkapcsolatban felmerülnek véleménykülönbségek. És ha harmonikus párkapcsolatra vágyunk, tiszteletben kell tartanunk egymás véleményét, még akkor is, ha szöges ellentétben áll a mienkkel. Ha vitára kerül a sor, érdemes végiggondolni, megéri-e a vitát, hogy mindenképpen meggyőzzük a másikat saját igazunkról? Sokszor látjuk, hogy az ilyen szituációkat az emberek versenyhelyzetként kezelik. Kinek van igaza? Ha meggyőzöm a másikat saját igazamról, fölébe kerekedek, és máskor is nagyobb eséllyel ad nekem igazat... Ez tulajdonképpen egy dominanciaharc. De fontos ez, ha nem üzleti tárgyalásról, hanem párkapcsolatról van szó? Vagy a pár békéje szempontjából fontosabb egymás kölcsönös tisztelete és elfogadása? Álljatok inkább úgy az ilyen helyzetekhez, hogy tisztelem a véleményedet, de nem értek vele egyet. Ha nem csinálunk \"Ki az erősebb, ki az okosabb?\" játszmát a véleménykülönbségekből, azzal nem gyávaságunkat bizonyítjuk, épp ellenkezőleg: azt éreztetjük a másikkal, hogy nem akarjuk őt magunk alá gyűrni, fontos számunkra a véleménye még akkor is, ha nem értünk egyet, és ezzel semmi gond sincs, hiszen ez az a sokszínűség, ami fűszerezi az életet. Ne essünk bele abba a kapcsolatok kezdetén előforduló gyakori hibába, hogy nem merjük felvállalni eltérő véleményünket. Ez abba az illúzióba ringathatja a másikat, hogy a párjával annyira összeillenek, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodnak. Gondolhatjuk, mekkora csalódást és megrökönyödést vált ki, amikor kiderül, ez nem így van. Érdemes a kapcsolatok elejétől kezdve őszintén vállalni önmagunkat, jogosan várhatjuk el párunktól, hogy elfogadjon minket akkor is, ha másként gondolkodunk egy-egy témáról.